| Énekek könyve 8. fejezet |
| |
| 1. Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta, &hogy téged kivül találván megcsókolnálak; &még sem útálnának meg engem. |
|
| 2. Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, &te oktatgatnál engem, &én meg borral itatnálak, fűszeressel, &gránátalma borral. |
|
| 3. Az ő balkeze az én fejem alatt, &és jobbkezével megölel engem. |
|
| 4. Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, &mígnem ő akarja? |
|
| 5. Kicsoda ez a ki feljő a pusztából, &a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik? &Az almafa alatt költöttelek fel téged, &ott szült téged a te anyád, &ott szült téged a te szülőd! |
|
| 6. Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, &mintegy pecsétet a te karodra; &mert erős a szeretet, mint a halál, &kemény, mint a sír a buzgó szerelem; &lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. |
|
| 7. Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: &a folyóvizek sem boríthatnák azt el: &ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, &mégis megvetnék azt. |
|
| 8. Kicsiny húgunk van nékünk, &a kinek nincsen még emlője; &mit cselekedjünk a mi húgunk felől, &a napon, melyen arról szót tesznek? |
|
| 9. Ha ő kőfal, &építünk azon ezüstből palotát; &ha pedig ajtó ő, &elrekesztjük őt czédrus-deszkával. |
|
| 10. Mikor én olyan leszek, mint a kőfal, &és az én emlőim, mint a tornyok; &akkor olyan leszek ő előtte, &mint a ki békességet nyer. |
|
| 11. Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban, &adta az ő szőlejét a pásztoroknak, &kiki annak gyümölcséért hoz &ezer-ezer ezüst siklust. |
|
| 12. Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz: &az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen, &a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié. |
|
| 13. Oh te, a ki lakol a kertekben! &A te társaid a te szódra figyelmeznek; &hadd halljam én is. |
|
| 14. Fuss én szerelmesem, &és légy hasonló a vadkecskéhez, &vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein! |
|
|
|
