| Jób könyve 37. fejezet |
| |
| 1. Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön! |
|
| 2. Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig. |
|
| 3. Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült. |
|
| 4. Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük. |
|
| 5. Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok. |
|
| 6. Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve. |
|
| 7. Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad. |
|
| 8. Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy. |
|
| 9. Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége. |
|
| 10. Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma. |
|
| 11. És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén. |
|
| 12. Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt. |
|
| 13. Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit. |
|
| 14. Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma? |
|
| 15. Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é? |
|
| 16. Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől? |
|
| 17. Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör? |
|
| 18. Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk. |
|
| 19. Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna! |
|
| 20. Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül. |
|
| 21. Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség. |
|
| 22. Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja. |
|
| 23. Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem. |
|
| 24. |
|
|
|
