| Jób könyve 4. fejezet |
| |
| 1. És felele a témáni Elifáz, és monda: |
|
| 2. Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben? |
|
| 3. Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted; |
|
| 4. A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted; |
|
| 5. Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz! |
|
| 6. Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége? |
|
| 7. Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak? |
|
| 8. A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. |
|
| 9. Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak. |
|
| 10. Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek. |
|
| 11. Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek. |
|
| 12. Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. |
|
| 13. Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. |
|
| 14. Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. |
|
| 15. Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék. |
|
| 16. Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék: |
|
| 17. Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? |
|
| 18. Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát: |
|
| 19. Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! |
|
| 20. Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. |
|
| 21. Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül? |
|
|
|
