| Példabeszédek könyve 29. fejezet |
| |
| 1. A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul. |
|
| 2. Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép. |
|
| 3. A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont. |
|
| 4. A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt. |
|
| 5. A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé. |
|
| 6. A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad. |
|
| 7. Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni. |
|
| 8. A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot. |
|
| 9. Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom. |
|
| 10. A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét. |
|
| 11. Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt. |
|
| 12. A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok. |
|
| 13. A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg. |
|
| 14. A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll. |
|
| 15. A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját. |
|
| 16. Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik. |
|
| 17. Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek. |
|
| 18. Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog! |
|
| 19. Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg. |
|
| 20. Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől! |
|
| 21. A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú. |
|
| 22. A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke. |
|
| 23. Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer. |
|
| 24. A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall. |
|
| 25. Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik. |
|
| 26. Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete. |
|
| 27. Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó. |
|
|
|
