| Zsoltárok könyve 147. fejezet |
| |
| 1. Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog! |
|
| 2. Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit; |
|
| 3. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. |
|
| 4. Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi. |
|
| 5. Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa. |
|
| 6. Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza. |
|
| 7. Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek! |
|
| 8. A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken; |
|
| 9. A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak. |
|
| 10. Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik; |
|
| 11. Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek. |
|
| 12. Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet! |
|
| 13. Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat. |
|
| 14. Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával. |
|
| 15. Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete! |
|
| 16. Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port. |
|
| 17. Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt? |
|
| 18. Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak. |
|
| 19. Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel. |
|
| 20. Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat! |
|
|
|
