| Zsoltárok könyve 2. fejezet |
| |
| 1. Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? |
|
| 2. A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: |
|
| 3. Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! |
|
| 4. Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. |
|
| 5. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: |
|
| 6. Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! |
|
| 7. Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. |
|
| 8. Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. |
|
| 9. Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt. |
|
| 10. Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! |
|
| 11. Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. |
|
| 12. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak! |
|
|
|
