| Zsoltárok könyve 4. fejezet |
| |
| 1. Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára. |
|
| 2. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat! |
|
| 3. Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela. |
|
| 4. Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok! |
|
| 5. Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela. |
|
| 6. Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban. |
|
| 7. Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram! |
|
| 8. Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk. |
|
| 9. Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. |
|
|
|
