| Találatok (74 db): |
| |
És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
/Teremtés könyve 12,2/
|
|
Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.
/Teremtés könyve 27,12/
|
|
És lőn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az ő atyjának Izsáknak színe elől; az ő bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából.
/Teremtés könyve 27,30/
|
|
Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és ő vevé el a te áldásodat.
/Teremtés könyve 27,35/
|
|
Az pedig monda: Nem méltán hívják-é őt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?
/Teremtés könyve 27,36/
|
|
Monda Ézsaú az ő atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala.
/Teremtés könyve 27,38/
|
|
Gyűlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala őt az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és akkor megölöm az én öcsémet Jákóbot.
/Teremtés könyve 27,41/
|
|
És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak.
/Teremtés könyve 28,4/
|
|
És lőn az időtől fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezőn.
/Teremtés könyve 39,5/
|
|
Atyád Istenétől, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival.
/Teremtés könyve 49,25/
|
|
Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közűl kiválasztatottnak koponyájára.
/Teremtés könyve 49,26/
|
|
Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az ő atyjok, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.
/Teremtés könyve 49,28/
|
|
És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.
/Kivonulás könyve 32,29/
|
|
Én rátok bocsátom majd az én áldásomat a hatodik esztendőben, hogy három esztendőre való termés teremjen.
/Leviták könyve 25,21/
|
|
Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot!
/Második Törvénykönyv 11,26/
|
|
Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek;
/Második Törvénykönyv 11,27/
|
|
És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt: akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ebál hegyén.
/Második Törvénykönyv 11,29/
|
|
Mindazáltal a te lelkednek teljes kívánsága szerint vághatsz barmot és ehetel húst, minden te kapuidon belől, az Úrnak, a te Istenednek áldásához képest, a melyet ád néked; mind a tisztátalan, mind a tiszta eheti azt, ép úgy mint az őzet és a szarvast.
/Második Törvénykönyv 12,15/
|
|
Kiki az ő képessége szerint adjon, az Úrnak, a te Istenednek áldása szerint, a melyet ád néked.
/Második Törvénykönyv 16,17/
|
|
De az Úr, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot; hanem fordította az Úr, a te Istened az átkot néked áldásodra, mivelhogy szeretett téged az Úr, a te Istened.
/Második Törvénykönyv 23,5/
|
|
Ezek álljanak fel a népnek megáldására a Garizim hegyén, mikor általmentek a Jordánon: Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár, József és Benjámin.
/Második Törvénykönyv 27,12/
|
|
És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.
/Második Törvénykönyv 28,2/
|
|
Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, a mire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
/Második Törvénykönyv 28,8/
|
|
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
/Második Törvénykönyv 30,1/
|
|
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
/Második Törvénykönyv 30,19/
|
|
Ez pedig az áldás, a melylyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az ő halála előtt.
/Második Törvénykönyv 33,1/
|
|
Ez pedig a Júda áldása; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda szavát, és vidd be őt az ő népéhez. Az ő keze elégséges legyen néki, de légy segítsége az ő szorongatói ellen.
/Második Törvénykönyv 33,7/
|
|
És Nafthaliról monda: Ó Nafthali, a ki az Úrnak jó kedvével bővölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.
/Második Törvénykönyv 33,23/
|
|
Azután pedig felolvasta a törvénynek minden ígéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, a mint meg van írva a törvény könyvében.
/Józsua könyve 8,34/
|
|
Ő pedig monda: Adj áldást nékem! Mivelhogy száraz földre helyeztél engem, adj azért nékem vízforrásokat is. És néki adá a felső forrást és az alsó forrást.
/Józsua könyve 15,19/
|
|
Ő pedig monda néki: Adj áldást nékem: mert déli vidékre helyheztettél engem, adj most vízforrásokat is. És néki adá Káleb a felső forrást és az alsó forrást.
/Bírák könyve 1,15/
|
|
Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.
/Sámuel II. könyve 7,29/
|
|
És mondának a Léviták, Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabnéja, Serébia, Hódija, Sebánia, Petáhia: Nosza áldjátok az Urat, a ti Isteneteket öröktől fogva mindörökké; és áldják a te dicsőséges nevedet, mely magasabb minden áldásnál és dícséretnél!
/Nehemiás könyve 9,5/
|
|
Mivelhogy nem mentek vala eleikbe Izráel fiainak kenyérrel és vízzel, sőt bérbe fogadták ellenök Bálámot, hogy őket megátkozná, de a mi Istenünk az átkot áldásra fordítá.
/Nehemiás könyve 13,2/
|
|
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
/Jób könyve 29,13/
|
|
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
/Jób könyve 37,12/
|
|
Az Úré a szabadítás; legyen a te népeden a te áldásod. Szela.
/Zsoltárok könyve 3,9/
|
|
Sőt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.
/Zsoltárok könyve 21,4/
|
|
Sőt áldássá tetted őt örökké, megvidámítottad őt színed örömével.
/Zsoltárok könyve 21,7/
|
|
Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétől.
/Zsoltárok könyve 24,5/
|
|
Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.
/Zsoltárok könyve 84,7/
|
|
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
/Zsoltárok könyve 109,17/
|
|
Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!
/Zsoltárok könyve 129,8/
|
|
Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!
/Zsoltárok könyve 133,3/
|
|
Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erőszaktételt fed be.
/Példabeszédek könyve 10,6/
|
|
Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást.
/Példabeszédek könyve 10,22/
|
|
Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
/Példabeszédek könyve 11,11/
|
|
A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás van.
/Példabeszédek könyve 11,26/
|
|
A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
/Példabeszédek könyve 24,25/
|
|
A hivő ember bővelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.
/Példabeszédek könyve 28,20/
|
|
|
< Előző oldal |
Következő oldal >
|
