| Találatok (81 db): |
| |
És meghala Sára Kirját-Arbában azaz Hebronban a Kanaán földén, és beméne Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és sirassa őt.
/Teremtés könyve 23,2/
|
|
Gyűlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala őt az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és akkor megölöm az én öcsémet Jákóbot.
/Teremtés könyve 27,41/
|
|
És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig.
/Teremtés könyve 37,34/
|
|
Mikor eljutának Atád szérűjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ő atyját.
/Teremtés könyve 50,10/
|
|
És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérűjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Miczrajimnak, mely a Jordánon túl van.
/Teremtés könyve 50,11/
|
|
Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borula, és senki nem tevé fel az ékszereit.
/Kivonulás könyve 33,4/
|
|
Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
/Második Törvénykönyv 26,14/
|
|
És siraták Izráel fiai Mózest a Moáb mezőségén harmincz napig; és eltelének a Mózes siratásának, azaz gyászolásának napjai.
/Második Törvénykönyv 34,8/
|
|
És monda Dávid az ő embereinek: Kösse fel mindenki kardját! És felköté mindenki a kardját, Dávid is felköté az ő kardját; és felment Dávid után mintegy négyszáz ember; kétszáz pedig ott maradt a podgyásznál.
/Sámuel I. könyve 25,13/
|
|
És a király gyászdalt szerezvén Abner felett, monda: Gaz halállal kelle kimulnia Abnernek?
/Sámuel II. könyve 3,33/
|
|
És mikor a gyászolásnak ideje eltelt, érette külde Dávid és házába viteté őt és lőn néki felesége, és szüle néki egy fiat. De ez a dolog, a melyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak.
/Sámuel II. könyve 11,27/
|
|
Elkülde Joáb Tékoa városába, és hozata onnét egy asszonyt, ki igen eszes vala, és monda néki: Kérlek tetessed, mintha nagy keserűséged volna, és öltözzél fel gyászruhába, és olajjal se kend meg magadat; és légy olyan, mint aféle asszony, ki sokáig siratta halottját.
/Sámuel II. könyve 14,2/
|
|
És megjelenték Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja Absolont.
/Sámuel II. könyve 19,1/
|
|
És gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész népre nézve, mert a nép azon a napon hallja vala, hogy beszélik: Így bánkódik a király az ő fián.
/Sámuel II. könyve 19,2/
|
|
És fölkele Ezsdrás az Isten háza elől, és elméne Jóhanánnak, Eliásib fiának szobájához s bemenvén abba, kenyeret nem evék, sem vizet nem ivék, mert gyászol vala a rabságból hazajöttek vétke miatt.
/Ezdrás könyve 10,6/
|
|
Azután ugyanezen hónak huszonnegyedik napján egybegyűlének Izráel fiai és bőjtölének, gyászba öltözvén és port hintvén fejökre.
/Nehemiás könyve 9,1/
|
|
És minden egyes tartományban, azon helyen, a hová a király parancsa és törvénye eljutott, nagy gyásza volt a zsidóknak, bőjt és siralom és jajgatás; zsák és hamu vala terítve sokak alá.
/Eszter könyve 4,3/
|
|
Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
/Jób könyve 5,11/
|
|
Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
/Zsoltárok könyve 30,12/
|
|
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
/Zsoltárok könyve 35,13/
|
|
Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
/Zsoltárok könyve 42,10/
|
|
Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
/Zsoltárok könyve 43,2/
|
|
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
/Zsoltárok könyve 69,12/
|
|
És sírnak és gyászolnak kapui, és ő elpusztíttatván, a földön ül;
/Ésaiás könyve 3,27/
|
|
Utczáin gyászruhába öltöznek, házfedelein és piaczain jajgat minden, és könyekben olvad el!
/Ésaiás könyve 15,3/
|
|
És keseregnek a halászok, és gyászolnak mind, a kik a folyóba horgot vetni szoktak, és a kik a vizek színén hálót vetnek ki, búsulnak.
/Ésaiás könyve 19,8/
|
|
Ez időben szólott az Úr Ésaiás, Ámos fia által, mondván: Menj és oldd le a gyászruhát derekadról, és sarudat vond le lábadról! És úgy cselekedett, járván ruha és saru nélkül.
/Ésaiás könyve 20,2/
|
|
És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
/Ésaiás könyve 22,12/
|
|
Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.
/Ésaiás könyve 24,4/
|
|
Gyászol a must, elhervad a szőlő, és sóhajtnak minden vidám szívűek.
/Ésaiás könyve 24,7/
|
|
Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
/Ésaiás könyve 32,11/
|
|
Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
/Ésaiás könyve 32,12/
|
|
És lőn, hogy meghallá Ezékiás, a király, meghasogatá ruháit, gyászba öltözött, és bement az Úr házába.
/Ésaiás könyve 37,1/
|
|
És elküldé Eljákimot az udvarnagyot, és Sebnát az íródeákot, és a papoknak gyászruhába öltözött véneit Ésaiáshoz, Ámós fiához, a prófétához.
/Ésaiás könyve 37,2/
|
|
Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat.
/Ésaiás könyve 50,3/
|
|
Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,
/Ésaiás könyve 57,18/
|
|
Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
/Ésaiás könyve 60,20/
|
|
Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót;
/Ésaiás könyve 61,2/
|
|
Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!
/Ésaiás könyve 61,3/
|
|
Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, a kik őt szeretitek; vígadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, a kik gyászoltatok miatta!
/Ésaiás könyve 66,10/
|
|
Öltözzetek azért gyászba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr haragjának tüze nem távozott el rólunk!
/Jeremiás könyve 4,8/
|
|
Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól.
/Jeremiás könyve 4,28/
|
|
Népem leánya! Ölts gyászt, és heverj a porban, sírj, mint az egyszülöttet siratják, zokogj keservesen; mert reánk tör a pusztító hamar!
/Jeremiás könyve 6,26/
|
|
Nyírd le hajadat és vesd el, és kezdj a hegyeken gyászéneket, mert útálja az Úr és elhagyja a nemzetséget, a melyre haragszik.
/Jeremiás könyve 7,29/
|
|
A hegyeken sírást és zokogást támasztok, és a pusztai ligetekben gyászéneket; mert kiégnek úgy, hogy senki se megy keresztül rajtok, és nem hallják a nyájak bégetését; az ég madaraitól fogva a barmokig minden elköltözik és elmenekül.
/Jeremiás könyve 9,10/
|
|
Meddig gyászoljon a föld, és meddig száradjon el minden fű a mezőn? A benne lakók gonoszsága miatt pusztul el barom és madár; mert azt mondják: Nem látja meg a mi végünket!
/Jeremiás könyve 12,4/
|
|
Gyászol Júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll.
/Jeremiás könyve 14,2/
|
|
Mert ezt mondja az Úr: Ne menj be gyászoló házba, se sírni ne menj, se ne vígasztald őket; mert megvontam e néptől az én békességemet, azt mondja az Úr: az irgalmasságot és kegyelmet.
/Jeremiás könyve 16,5/
|
|
Kenyeret sem törnek nékik a gyászoláskor, hogy vígasztalják őket a meghaltért; a vígasztalás poharával sem itatják őket az ő atyjokért és anyjokért.
/Jeremiás könyve 16,7/
|
|
Mert betelt a föld paráznákkal, mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelője kiszáradt, és az ő futásuk gonosz, és az ő hatalmasságuk hamis.
/Jeremiás könyve 23,10/
|
|
|
< Előző oldal |
Következő oldal >
|
