Találatok "angyal" (283 db):

Annakfelette ezt gondolta a te szolgálóleányod: Az én uramnak, a királynak beszéde szerezzen nyugodalmat, mert mint az Istennek angyala, olyan az én uram, a király, mivelhogy meghallgatja mind a jót, mind a gonoszt. És az Úr a te Istened legyen te veled.
/Sámuel II. könyve 14,17/

Hogy a dolognak más fordulatot adjon, azért tette ezt Joáb, a te szolgád. De az én uram bölcs, az Isten angyalának bölcsesége szerint, hogy mindent észrevegyen, a mi a földön van.
/Sámuel II. könyve 14,20/

És rágalmazott engem, a te szolgádat az én uram, a király előtt; de az én uram, a király olyan, mint az Istennek angyala: azért cselekedjél úgy, a mint néked tetszik!
/Sámuel II. könyve 19,27/

És mikor felemelte kezét az angyal Jeruzsálem ellen is, hogy azt is elpusztítsa, megelégelé az Úr a veszedelmet, és monda az angyalnak, a ki a népet öli vala: Elég immár, hagyd el. Az Úrnak angyala pedig vala a Jebuzeus Arauna szérűje mellett.
/Sámuel II. könyve 24,16/

És szóla Dávid az Úrnak, mikor látta az angyalt, a ki a népet vágja vala, és monda: Ímé én vétkeztem és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon a te kezed ellenem és az én atyámnak háznépe ellen.
/Sámuel II. könyve 24,17/

És felele az néki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nékem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És e képen hazuda néki.
/Királyok I. könyve 13,18/

És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj fel, egyél.
/Királyok I. könyve 19,5/

És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van.
/Királyok I. könyve 19,7/

Az Úrnak angyala pedig szóla Thesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli király követeinek, és szólj nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni?
/Királyok II. könyve 1,3/

Ekkor szóla az Úr angyala Illésnek: Menj alá vele, ne félj semmit tőle. És ő felkelvén aláméne vele a királyhoz.
/Királyok II. könyve 1,15/

És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az Assiriabeli táborban száznyolczvanötezeret, és mikor jó reggel felkeltek, ímé mindenütt holttestek hevertek.
/Királyok II. könyve 19,35/

Vagy három esztendeig való éhséget, vagy hogy három hónapig emésztessél ellenségeid által és a te ellenséged fegyvere legyen rajtad; vagy az Úr fegyvere és a döghalál három napig kegyetlenkedjék földedben és az Úr angyala pusztítson Izráel minden határaiban! Azért lássad most, mit feleljek annak, a ki engem hozzád küldött.
/Krónikák I. könyve 21,12/

Bocsáta annakfelette angyalt az Úr Jeruzsálemre, hogy elpusztítaná azt. És mikor vágná a népet, meglátá az Úr és könyörüle az ő veszedelmökön; és monda a pusztító angyalnak: Elég immár, szünjél meg. Az Úrnak angyala pedig áll vala a Jebuzeus Ornánnak szérűjénél.
/Krónikák I. könyve 21,15/

Akkor Dávid felemelé az ő szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, a melyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az ő orczájokra.
/Krónikák I. könyve 21,16/

Akkor szóla az Úr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid és építsen oltárt az Úrnak a Jebuzeus Ornán szérűjén.
/Krónikák I. könyve 21,18/

Mikor pedig Ornán hátratekintvén, látta az angyalt, ő és az ő négy fia, a kik vele valának, elrejtőzének (Ornán pedig búzát csépel vala).
/Krónikák I. könyve 21,20/

És parancsola az Úr az angyalnak; és betevé az ő kardját hüvelyébe.
/Krónikák I. könyve 21,27/

És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától.)
/Krónikák I. könyve 21,30/

És elbocsátá az Úr az ő angyalát, a ki megöle minden erős vitézt, előljárót és vezért az assiriai király táborában, és nagy szégyennel megtére az ő földébe. Bemenvén pedig az ő istenének házába, ott az ő saját fiai fegyverrel ölék meg őt.
/Krónikák II. könyve 32,21/

Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
/Jób könyve 4,18/

És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
/Jób könyve 33,22/

Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
/Jób könyve 33,23/

Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
/Zsoltárok könyve 34,8/

Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
/Zsoltárok könyve 35,5/

Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
/Zsoltárok könyve 35,6/

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
/Zsoltárok könyve 78,25/

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
/Zsoltárok könyve 78,49/

Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
/Zsoltárok könyve 91,11/

Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
/Zsoltárok könyve 103,20/

Dicsérjétek őt angyalai mind; dicsérjétek őt minden ő serege!
/Zsoltárok könyve 148,2/

Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze testedet, és ne mondd az angyal előtt, hogy tévedésből esett ez; hogy az Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeidnek munkáját.
/Prédikátorok könyve 5,6/

Akkor kijött az Úrnak angyala, és levágott az assir táborban száznyolczvanötezeret, és midőn reggel az emberek felköltek, ímé azok mindnyájan holt hullák valának!
/Ésaiás könyve 37,36/

Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.
/Ésaiás könyve 63,9/

Szóla Nabukodonozor, és monda: Áldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, a ki küldötte az ő angyalát és kiszabadította az ő szolgáit, a kik ő benne bíztak; és a király parancsolatát megszegték és veszedelemre adták az ő testöket és nem szolgáltak és nem imádtak más istent az ő Istenökön kivül.
/Dániel könyve 3,28/

Az én Istenem elbocsátá az ő angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam ő előtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket.
/Dániel könyve 6,22/

Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk.
/Ozeás könyve 12,4/

És mondám: Mik ezek Uram? És mondá nékem az angyal, a ki beszél vala nékem: Én megmutatom néked: mik ezek.
/Zakariás könyve 1,9/

És felelének az Úr angyalának, a ki a mirtus-fák között áll vala, és mondák: Bejártuk a földet, és ímé, az egész föld vesztegel és nyugodt.
/Zakariás könyve 1,11/

Az Úr angyala pedig felele, és mondá: Seregeknek Ura! Meddig nem könyörülsz még Jeruzsálemen és Júdának városain, a melyekre haragszol immár hetven esztendő óta?
/Zakariás könyve 1,12/

És nyájas szavakkal, vígasztaló szókkal felele az Úr az angyalnak, a ki beszél vala velem.
/Zakariás könyve 1,13/

És mondá nékem az angyal, a ki beszél vala velem: Kiálts, ezt mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel!
/Zakariás könyve 1,14/

És mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Mik ezek? És monda nékem: Ezek azok a szarvak, a melyek szétszórták Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet.
/Zakariás könyve 1,19/

És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve, és más angyal is kijöve eléje.
/Zakariás könyve 2,3/

Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, a ki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, a ki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt.
/Zakariás könyve 3,1/

Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt.
/Zakariás könyve 3,3/

Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, az Úrnak angyala pedig ott áll vala.
/Zakariás könyve 3,5/

És bizonyságot tőn az Úrnak angyala Jósuának, mondván:
/Zakariás könyve 3,6/

Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.
/Zakariás könyve 4,1/

És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
/Zakariás könyve 4,4/

És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
/Zakariás könyve 4,5/

< Előző oldal | Következő oldal >

Ingyen Biblia idézet E-mailben

Add meg az e-mail címed:

Feliratkozom!

Ha szeretnél minden héten kapni egy személyre szóló idézetet a Szentírásból, add meg az email címed (*):

Biblia olvasása online »