Találatok "isten" (4205 db):

Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt.
/Teremtés könyve 5,1/

És járt Énókh az Istennel, minekutánna Methuséláht nemzette, háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.
/Teremtés könyve 5,22/

És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé.
/Teremtés könyve 5,24/

És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.
/Teremtés könyve 6,2/

Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.
/Teremtés könyve 6,4/

Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.
/Teremtés könyve 6,9/

A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással.
/Teremtés könyve 6,11/

Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.
/Teremtés könyve 6,12/

Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.
/Teremtés könyve 6,13/

És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.
/Teremtés könyve 6,22/

Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak.
/Teremtés könyve 7,9/

A melyek pedig bemenének, hím és nőstény méne be minden testből, a mint parancsolta vala Isten őnéki: és az Úr bezára utána az ajtót.
/Teremtés könyve 7,16/

És eltörle az Isten minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földről; és csak Noé marada meg, és azok a kik vele valának a bárkában.
/Teremtés könyve 7,23/

Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.
/Teremtés könyve 8,1/

És szóla az Isten Noénak, mondván:
/Teremtés könyve 8,15/

Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
/Teremtés könyve 9,1/

A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
/Teremtés könyve 9,6/

És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:
/Teremtés könyve 9,8/

És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:
/Teremtés könyve 9,12/

Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.
/Teremtés könyve 9,16/

És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
/Teremtés könyve 9,17/

Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!
/Teremtés könyve 9,26/

Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!
/Teremtés könyve 9,27/

Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.
/Teremtés könyve 14,18/

És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.
/Teremtés könyve 14,19/

Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből.
/Teremtés könyve 14,20/

És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez:
/Teremtés könyve 14,22/

És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
/Teremtés könyve 15,2/

És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
/Teremtés könyve 15,8/

És monda néki az Úrnak angyala: Ímé te terhes vagy, és szűlsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat.
/Teremtés könyve 16,11/

És nevezé Hágár az Úrnak nevét, a ki ő vele szólott vala: Te vagy a látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után?
/Teremtés könyve 16,13/

Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.
/Teremtés könyve 17,1/

És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván:
/Teremtés könyve 17,3/

És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
/Teremtés könyve 17,7/

És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.
/Teremtés könyve 17,8/

Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
/Teremtés könyve 17,9/

És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve.
/Teremtés könyve 17,15/

És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te előtted.
/Teremtés könyve 17,18/

Az Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szűl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségűl az ő magvának ő utánna.
/Teremtés könyve 17,19/

És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól.
/Teremtés könyve 17,22/

Vevé azért Ábrahám Ismáelt az ő fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közűl és körűlmetélé férfitestöknek bőrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten.
/Teremtés könyve 17,23/

És lőn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsűlyeszté a városokat, a melyekben lakott vala Lót.
/Teremtés könyve 19,29/

De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van.
/Teremtés könyve 20,3/

És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt.
/Teremtés könyve 20,6/

Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért.
/Teremtés könyve 20,11/

És lőn hogy a mikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, azt mondjad én felőlem: én bátyám ez.
/Teremtés könyve 20,13/

Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az ő feleségét, és az ő szolgálóit, és szűlének.
/Teremtés könyve 20,17/

Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten.
/Teremtés könyve 21,2/

És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.
/Teremtés könyve 21,4/

És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.
/Teremtés könyve 21,6/

< Előző oldal | Következő oldal >

Ingyen Biblia idézet E-mailben

Add meg az e-mail címed:

Feliratkozom!

Ha szeretnél minden héten kapni egy személyre szóló idézetet a Szentírásból, add meg az email címed (*):

Biblia olvasása online »