A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. /Teremtés könyve 1,2/
Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. /Teremtés könyve 1,7/
És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. /Teremtés könyve 1,20/
És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. /Teremtés könyve 2,7/
És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala. /Teremtés könyve 2,8/
És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját. /Teremtés könyve 2,9/
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. /Teremtés könyve 3,7/
És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. /Teremtés könyve 3,14/
Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad. /Teremtés könyve 3,16/
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. /Teremtés könyve 3,17/
És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: /Teremtés könyve 3,22/
És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját. /Teremtés könyve 3,24/
És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre. /Teremtés könyve 4,16/
És lőn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendő; és meghala. /Teremtés könyve 5,5/
És lőn Séth egész életének ideje kilenczszáz tizenkét esztendő; és meghala. /Teremtés könyve 5,8/
És lőn Énós egész életének ideje kilenczszáz öt esztendő; és meghala. /Teremtés könyve 5,11/
És lőn Kénán egész életének ideje kilenczszáz tíz esztendő; és meghala. /Teremtés könyve 5,14/
És lőn Mahalálél egész életének ideje nyolczszáz kilenczvenöt esztendő; és meghala. /Teremtés könyve 5,17/
És lőn Járed egész életének ideje kilenczszáz hatvankét esztendő; és meghala. /Teremtés könyve 5,20/
És lőn Énókh egész életének ideje háromszáz hatvanöt esztendő. /Teremtés könyve 5,23/
És lőn Methusélah egész életének ideje kilenczszáz hatvankilencz esztendő; és meghala. /Teremtés könyve 5,27/
És lőn Lámekh egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendő; és meghala. /Teremtés könyve 5,31/
És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. /Teremtés könyve 6,3/
Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. /Teremtés könyve 6,9/
És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek. /Teremtés könyve 6,19/
A madarak közűl az ő nemök szerint, a barmok közűl az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közűl az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak. /Teremtés könyve 6,20/
Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának. /Teremtés könyve 7,11/
Azután a vizek felette igen nagy erőt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának. /Teremtés könyve 7,19/
Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának. /Teremtés könyve 8,1/
És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe. /Teremtés könyve 8,13/
De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. /Teremtés könyve 9,5/
Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. /Teremtés könyve 9,9/
És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. /Teremtés könyve 9,10/
Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. /Teremtés könyve 9,11/
És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: /Teremtés könyve 9,12/
És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala. /Teremtés könyve 9,29/
És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig. /Teremtés könyve 10,30/
És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének. /Teremtés könyve 11,2/
Onnan azután a hegység felé méne Bétheltől keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségűl hívá az Úr nevét. /Teremtés könyve 12,8/
Azért mikor meglátnak téged az égyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak. /Teremtés könyve 12,12/
Mondd azért, kérlek, hogy húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak te éretted. /Teremtés könyve 12,13/
És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól. /Teremtés könyve 13,11/
Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra. /Teremtés könyve 13,14/
E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. /Teremtés könyve 15,1/
Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen előtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted. /Teremtés könyve 16,5/
És monda néki az Úrnak angyala: Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen. /Teremtés könyve 16,10/
Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes. /Teremtés könyve 17,1/
És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged. /Teremtés könyve 17,2/
És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled. /Teremtés könyve 17,6/
Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint. /Teremtés könyve 17,9/