Térjetek vissza leányaim! menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha ez éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat: /Ruth könyve 1,12/
És kiáltnak nagy felszóval zsidó nyelven Jeruzsálem népe ellen, mely a kerítésen vala, hogy őket megrettentenék és megháborítanák, abban a reményben, hogy így a várost elfoglalhatják. /Krónikák II. könyve 32,18/
És szóla Sekhánia, Jéhielnek fia, az Élám fiai közül, és monda Ezsdrásnak: Mi vétkeztünk a mi Istenünk ellen, hogy idegen feleségeket vettünk magunknak e föld népei közül: mindazáltal van reménysége Izráelnek, mind e mellett is! /Ezdrás könyve 10,2/
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége? /Jób könyve 4,6/
Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját. /Jób könyve 5,16/
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek; /Jób könyve 6,8/
A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét: /Jób könyve 7,2/
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el. /Jób könyve 7,6/
Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész. /Jób könyve 8,13/
Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál. /Jób könyve 11,18/
De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése! /Jób könyve 11,20/
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte! /Jób könyve 13,15/
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak. /Jób könyve 14,7/
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom. /Jób könyve 14,14/
A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé. /Jób könyve 14,19/
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. /Jób könyve 17,12/
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel? /Jób könyve 17,14/
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé. /Jób könyve 19,10/
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét? /Jób könyve 27,8/
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! /Jób könyve 31,24/
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt! /Jób könyve 41,9/
Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre. /Zsoltárok könyve 9,19/
Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem. /Zsoltárok könyve 62,6/
Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! /Zsoltárok könyve 71,5/
Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet. /Zsoltárok könyve 71,14/
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. /Zsoltárok könyve 73,28/
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák. /Zsoltárok könyve 78,7/
Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész. /Példabeszédek könyve 11,7/
A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája. /Példabeszédek könyve 13,12/
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van. /Példabeszédek könyve 14,32/
Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod. /Példabeszédek könyve 19,18/
Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész! /Példabeszédek könyve 24,14/
Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől! /Példabeszédek könyve 26,12/
Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől! /Példabeszédek könyve 29,20/
Annakokáért elfordulék én, megfogván reménységtől az én szívemet minden munkám felől, melylyel munkálódtam a nap alatt. /Prédikátorok könyve 2,21/
Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán. /Prédikátorok könyve 9,6/
S megrettennek és megszégyenülnek Szerecsenország miatt, a melyben reménykedtek, és Égyiptom miatt, a melyben dicsekedtek. /Ésaiás könyve 20,5/
És szól e partvidék lakosa ama napon: Ímé így járt reménységünk, hova segítségért futottunk, hogy Assiria királyától megszabaduljunk; hát mi miként menekülhetnénk meg? /Ésaiás könyve 20,6/